Dugasz István: Télen

Olvasóink értékelése:  / 1
ElégtelenKitűnő 

Télen hosszúak az árnyak
Belepi a dér a fákat.
Ragyog a nap, mégis fázok
Pedig nagykabátban járok.

A kezemen jó nagy kesztyű,
A kezemhez mindig ő hű.
Nap cikázik a tó jegén,
Az élvezet mind az enyém.

Élvezem a nap sugarát
Neki adom szívem dalát.
Napsugár az élet anyja
Nekem ő a szépet adja.

Télen minden olyan fehér,
Mint a legszebb búzakenyér.
Hótakaró meleg bunda
Nincsen növény, ami unja.

Hó alatt a búza, árpa
Talán már a tavaszt várja.
Titokban a lelkem mélyén
Ott lakik a nyári élmény.

Forró a nap benne álmom
A tavaszt én nagyon várom.
Néha mégis puha hó kell
Miben a nap dalt énekel.

Hópihe hull egyre jobban
Ahogy nézem szívem dobban.
De jó a tél, ha hull a hó
Minden olyan szép, nekem ez jó.

Megnyugszik a szívem, lelkem
Tőle jobb lesz az életem.
Nekem szép a tél és a nyár
Egyik jön, a másik elszáll.

Olyan a tél, mint az élet
Fehér és a szürke végzet.
Ha hó esik minden fehér,
Ha nem esik szürke egér.