Márkus Katalin: Kisfiú és a tündérek

Olvasóink értékelése:  / 2
ElégtelenKitűnő 

Tündér ország határában,
egy ici-pici tündér házban,
Hajnóka, Cirinke és Marinka, a
három tündér éldegélt.
Reggelente ha felkeltek,
harmatcseppel felfrissültek.
Szőke hajukat lágy szellő fésülte,
Ruhájukat a napsugár szőtte.
Pille könnyű szárnyaikkal
mindenhová elrepültek.
Figyelték a gyermekeket,
ha bajban voltak,- segítettek.
Ma délután is repkedtek,
s egy síró kisfiúra leltek.
Leszálltak mellé csendben,
Miért sírsz?
- Kérdezték tőle kedvesen.
A kisfiú hüppögve mondta,
- eltévedtem,
nem találok haza.
Óh, hát ez a baj? - segítünk,
mindjárt haza kísérünk.
Hajnóka felszárította könnyeit,
Cirinke megfogta kis kezét.
Marinka mutatta az utat,
S hamarosan otthon voltak.
A kisfiú csodálkozott,
Ti tudtátok, hogy hol lakok?
- Igen, - mi mindent tudunk,
Mert a segítő jó tündérek vagyunk.
Mire a kisfiú körülnézett,
elrepültek a jó tündérek.
Ha itt maradtak volna,
mesém fonala is,
tovább gurult volna.