Márkus Katalin: Tavaszi vers

Hópaplana alól,
Hóvirág kukucskál,
Oly sokat szundikált,
napfényre vágyik már.
 
Kitekintett jobbra,
tekingetett balra,
A napocskát bizony,
sehonnan sem látja.
 
Bújócskázóst játszik,
egy bárány felhővel,
de kikukkant mögüle,
s vidáman integet.
 
Szervusz Hóvirág!
Örülök, hogy látlak.
meleg sugaraimmal,
mindjárt simogatlak.