Márkus Katalin: Tavaszi vers
Hópaplana alól,
Hóvirág kukucskál,
Oly sokat szundikált,
napfényre vágyik már.
Kitekintett jobbra,
tekingetett balra,
A napocskát bizony,
sehonnan sem látja.
Bújócskázóst játszik,
egy bárány felhővel,
de kikukkant mögüle,
s vidáman integet.
Szervusz Hóvirág!
Örülök, hogy látlak.
meleg sugaraimmal,
mindjárt simogatlak.