Márkus Katalin: Cirinke tündér és a kiskutya

Cirinke tündér nagyon szeretett sétálgatni a tündérházuktól nem messze folydogáló patak partján. Ha elfáradt a sétálásban, akkor felült a patakparton bólogató hatalmas fűzfa egyik levelére. Onnan figyelte a patakban úszkáló apró halakat, a vízparton ugróversenyt rendező békákat. A vízisiklók gyorsan tekergő mozgása mindig elbűvölte, csak úgy, mint a patak felett kecsesen táncoló szitakötők, és pillangók. Mosolyogva nézegette a selymes fűben lassan araszoló csiga-bigákat, és a hatalmas hangyaboly körül sürgölődő, cipekedő szorgos hangyákat.
A patak partján élő állatok békésen élték mindennapjaikat, nem sejtették, hogy egy picike tündérke figyeli őket.
Egyik nap azonban valami megzavarta tündérkénk nézelődését.
A patak melletti rétről vékony hangú nyüszítést hallott. A nagy fűtől azonban senkit sem látott. Szerencsére nem hagyta otthon tündérszárnyait, egy szempillantás múlva már a rét felett repült. A rét közepén megtalálta a nyüszítő hang gazdáját, egy hófehér göndörszőrű pici kiskutyát. Cirinke tündér leszállt egy hosszú fűszálra a kiskutya mellé, és halkan megszólította.
- Mi a baj kiskutya, - talán eltévedtél?
- Óh nem tévedtem el tündérke, - elvettek a mamám mellől.
Először örültem, hogy autózhatok, mert autóba tettek. De aztán a rossz emberek kidobtak az autóból, és itt hagytak. Azóta egyfolytában sírok a mamám után, mert nagyon félek.
De a mamám biztosan messze van, nem hallja a sírásomat, ezért nem jön értem. -Panaszkodott sírva a kiskutya.
- Cirinke tündér azonnal tudta miről van szó. A kiskutya valamiért nem kellett gazdájának, és így akart megszabadulni tőle. Pár pillanatig gondolkodott, majd így szólt hozzá.
- Most elrepülök a jó emberekhez, és visszajövünk érted. Nagyon kedves családhoz fogsz kerülni, játszótársaid pedig kisgyermekek lesznek.
- A kiskutya hüppögve kérdezte Cirinkét.
- Miért nem a mamámhoz viszel vissza tündérke?
- A tündérke elmagyarázta neki, hogy miért nem viheti vissza a mamájához.
A kiskutya nagyon nehezen de megértette, miről van szó.
- Cirinke tündér elrepült, és hamarosan megérkezett azzal a kedves családdal, ahol a gyerekek már régóta szerettek volna gazdái lenni egy kiskutyának. A két kisfiúnak nagyon megtetszett a hófehér göndör szőrű kiskutya. Azonnal elnevezték Hógolyónak. Cirinke tündér a szülőkkel együtt jóízűen nevetett ezen a különös névválasztáson. Hógolyó boldogan ugrált egyik gyerektől a másikig, és a nagy játék közepette bizony néha-néha úgy gurult, mint egy igazi hógolyó.
- A család nemsokára elbúcsúzott Cirinkétől. Megköszönték neki, hogy segített a kidobott kiskutyán. Megígérték, jó gazdái lesznek Hógolyónak.
Cirinke tündér pedig szintén megígérte, elrepül majd látogatóba hozzájuk.
- Amikor elmentek, Cirinke is elindult hazafelé. Vidáman táncolva tette meg a hazafelé vezető utat. Szárnyacskáival boldogan integetett az útjába kerülő pillangóknak, és madaraknak.
Alig várta, hogy elmesélhesse a kidobott, de szerencsésen megmentett kiskutya történetét testvéreinek, Marinka és Hajnóka tündérkéknek.