A zene szerepe gyermekkorban

Beküldve: Hírek

Gyerek zeneKísérlet: egy 22 fõbõl álló, 5-7 éves, zenei képzésben nem részesülõ óvodás gyermekekbõl álló csoport azt a lehetõséget kapta, hogy egy meg nem nevezett hangszeres dal (az "Óceán") meghallgatása közben próbáljanak meg - pihent helyzetben - gondolatban elindulni a tájon, amelyre a zene vezeti õket. A zenehallgatás után ábrázolták az elképzelt tájak, s a rajzok hihetetlen ráérzésrõl árulkodnak: a gyerekek fele az aprólékos gonddal elkészített alkotásán egyértelmûen megnevezte az óceánt mint képének témáját, de a rajzok nagy hányada ábrázolt nagyobb kiterjedésû vizet. A zsibongó, szétesõ csoport a zenei élményt követõen nyugodt, átszellemült csendbe burkolózott.

A vizsgálat nagyon jól átvilágítja a gyermeki személyiség spontaneitását. Ha egy felnõttet kérünk fel, hogy véleményezzen, vagy csak figyeljen egy zenét, az esetek többségében az illetõ ösztönös érzékei háttérbe szorulnak a jól begyakorolt tudatos tevékenységek mögé, vagyis gondolkodásának merevsége, a megtanult elemzési technika, a "felettes én" hatalma nem engedi, hogy a külvilágot és zenei ismereteit kikapcsolja. Nem képes megfelelõ mértékben és módon ráérezni a zenére, mert begyakorolt gondolkodási sablonjai korlátozzák, és tudatossága fölébe kerekedik a spontán érzéseknek, képeknek. Az óvodáskorú gyermek még csak kismértékben szabályozza önmagát: mindennapjait, gondolkodását és érzelmeit belsõ, felszínre törõ ösztönei irányítják, melyek "titokzatos", õsi hatalommal bírnak. zenehallgatás közben képzeletét nem szorítja vissza a valóság külsõ mintája, fantáziája nem tapad le, s a zene mint komplex egész élmény felébreszti a gyermekben a zenei érzéseket.

A képzelet és a gondolkodás azok a fõ szellemi képességek, amelyek kapcsolatban kerülve a zenével, sajátos arculatot nyernek. Egyértelmû mindez a zene megértését, a zenei érzéket figyelve, ez az a képesség, amely lehetõvé teszi egy zenemû meghallgatásakor a "tartalom" megértését, a zeneszerzõ gondolatmenetének követését. Minden gyermek magával hoz születésekor egy bizonyos zenei hajlamot, amely tulajdonképpen egy lehetõséget foglal magában. Ez a hajlam a gyermek lelki továbbfejlõdésének lehetõségeit tartalmazza, amelyeket belsõ (anatómiai és fiziológiai) és külsõ (környezeti) tényezõk határoznak meg. Kezdetben a hajlamok messzemenõen közös vonásokat mutatnak, nem egyértelmûek, csak elõfeltételei némely képességek lehetséges kifejlõdésének, ez azonban teljes mértékben a személyiség fejlõdésének menetétõl függ.

Róth, M. (Gyógy-ír)