Az esztendő fordulóján

Az esztendő fordulóján
Összegyűltünk mind ez órán,
Oltárodnál leborulunk hálaadásra,
Mindentudó színed előtt számadásra.
A múló év minden napja
Kegyelmedet megmutatja.
Testi-lelki bajainkban gyógyítottál,
Haláltestvér karjaitól megtartottál.
A mezőket te ruházod,

Ég madarát te táplálod,
Nem engedtél elpusztulni árván minket,
És megadtad mindennapi kenyerünket.
Könnyeinket szárítgattad,
Homlokunkat simogattad,
Ha tévedtünk, a jó útra rátereltél,
Ha elestünk, irgalmasan fölemeltél.Hálásan
hát megfogadjuk,
Törvényedet el nem hagyjuk,

Új esztendő minden napján légy mellettünk,
Hogy a bűnnek szeplője se érje lelkünk.
S ha majd eljön a végóra,
Ajkunk nyílik búcsúszóra,
Hozzád vigye lelkünket az őrzőangyal,
Hol nincsen nap, nincsen éj, csak örök hajnal.

(Népdal)

A Vargáék ablakja

A Vargáék ablakja,
Rózsából van kirakva, kirakva
Kirakva, kirakva, de kirakva.

Azért van az kirakva:
Garzó Péter jár ide, jár oda,
Jár ide, jár oda, de jár oda.

"Hej, te Julcsa, gyere ki!
Vár már Péter ideki, ideki,
Ideki, ideki, de ideki!"

Tudnám én azt, ha várna,
Mert a szivem dibegne, dobogna,
Dibegne, dobogna, de dobogna.

Jól van dolga

Jól van dolga a mostani huszárnak.
Nem kell szénát kaszálni a lovának.
Mert a széna porcióba van kötve,
Van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám tedd a lovam elébe.

Édesanyám ki a huszár ha én nem?
Ki nyergeli fel a lovát, ha én nem?
Felnyergelem aranyszôrü lovamat,
Lovamat de lovamat,
Lerugatom véle a csillagokat.